Fegyvernek a Jász-Nagykun-Szolnok Megye közepén a Jászság és a Nagykunság határán fekvő város. Külterületét a Tisza is érinti, a folyó 13 km hosszú holtága pedig a település belterületéig nyúlik.
A település déli, szapárfalui részén vezet végig a 4-es számú főútvonal. Örményessel közös a vasútállomása, a Budapest-Szolnok-Záhony fővonalon az állomás kissé távol esik a várostól.
A település rendezett arculata, alföldi település jellege a millennium idején alakult ki.
A város területe már a bronz korban is lakott volt. A Fegyvernek név eredete az Árpád-korig nyúlik vissza. Foglalkozásból képzett helynév, mivel fegyverhordozók faluja volt. A település nevét 1212. évben említik először, de szerepel az 1219. évi Váradi Regestrumban is.
A török hódoltság korának végén 1686-87-ben Giraj tatár kán seregei teljesen elpusztították a falut. 1845-ben Szapáry József gróf és neje Orczy Anna Felső-Fegyvernek pusztán németeket telepített le Bácsból és Torontál vármegyéből, s létrehozta az Annaházának, illetve Szapárfalvának nevezett települést.
Fegyvernek német lakosai a XIX. század utolsó harmadára elmagyarosodtak, a német nyelvű oktatás 1895-ben szűnt meg az iskolában. Napjainkra már csak németes hangzású nevek és néhány családnál az étkezési szokások emlékeztetnek a betelepítésre.
Napjainkban a településen 2743 lakás van melyek színvonala jó, infrastruktúrája fejlett, az ivóvíz, a gáz- elektromos- és telefonvezeték hálózat teljes mértékben lefedi a lakossági igényeket.
A település környékének talaja kötött sztyeppesedő réti szolonyec, alföldi mész lepedékes, illetve réti csernozjom. Jelen időszakban a nagyüzemi termelés háttérbe szorult. A még nagyobb területet haszonbérbe művelők kft-k mellett megjelentek a magángazdák is egyre növekvő területtel és a korábbi állattenyésztő telepeken tovább folyik a szarvasmarha, sertés, valamint baromfi tartás, nevelés.
Fegyverneken sohasem volt számottevő ipar, hiszen az 1846-ban Szapárfaluba telepített német iparosok nem kaptak földet ezért elhagyták a települést, s csak az uradalmi iparágak, kisipar alakult ki. Az 1900-as évek elején jelentősebb egy feldolgozó üzem, valamint egy hengermalom, valamint téglagyár volt. Valószínű a korábbi vámszedő hely következtében a kereskedelmi tevékenység a településen jelentős volt.
A mai vállalkozók 1200 főt foglalkoztatnak, elsősorban építő és mélyépítőiparban, valamint kisebb szolgáltató üzemekben.
A település elhelyezkedése miatt kereskedelmi ellátó helyek száma a környék lakóit is kielégíti. Településünk rendelkezik ipartelepítésre alkalmas, részben közművesített 8 ha-os területtel.
Látnivalók:
A településen átutazó a 4-es számú főútvonal mentén Fegyvernek-Szapárfalunál a 128-129 km között láthatja a Nepomuki Szent János szobrot és építményét. A szobrot 1775-ben emelték barokk stílusban. A háromszög alaprajzú, magas szobortalapzaton a maradványokból még jól kivehető a dús redőzetű ruhában ábrázolt Mária-szobor a kisded Jézussal. A szoborcsoport védelmét háromszögletű pilléreken álló zsindely fedésű sátortetős téglaépítmény szolgálja.
A település s egyben a megyének is egyik legrégebbi műemléke, a gótikus stílusban 1480. körül épült Pusztatorony. A téglából és kőből faragott négyzetes alapú torony megmaradt kétharmad része, mintegy 16 méterre magasodik a jelenlegi környezetében. A toronyhoz csatlakozó templom egyhajós, íves záródású volt, hossza 24 méter, szélessége 21 méter.
A település alá benyúló Holt-Tisza hangulatos, horgászati lehetőséget nyújt. A nyári melegben üdítő a pihenés a partján, hangulatos séta lehetőségét is biztosítva.