Kenderes jellegzetes alföldi település, amelynek hangulatát meghatározzák a két világháború között épült patinás épületek, a környező búzamezők, kukoricatáblák, ligetes erdők. A város Jász-Nagykun-Szolnok megye középső részén, a Szolnok-túri sík északi peremén fekszik. A legközelebbi várost, Kisújszállást 6 kilométerre találjuk, a megyeszékhelyet, Szolnokot, 40 kilométeres utazással érjük el. A települést az országos jelentőségű 4-es számú fő közlekedési út szeli ketté. Városunkat északról Kunhegyes, keletről Karcag, délről Kisújszállás, nyugatról Fegyvernek és Tiszabő határolja. Közigazgatásilag Kendereshez tartozik az észak-nyugati irányban fekvő Bánhalma is. A város lakosságának száma 4710 fő, ebből mintegy 600-an Bánhalmán élnek.
A település nevének három különböző változatát említik. Kér vagy Kéregyház és Kenderes. A Kér a honfoglalók törzsének első birtokjogát őrzi e névben. A Kenderes névnek kettős magyarázatát ismerjük. Az első feltételezés, hogy Kenderes határában számottevő kendertermesztés folyt, és a növény nevéből alakult ki a település neve. A feltételezés megdönthető azzal a ténnyel, miszerint a környező települések nagy részén szintén termesztettek kendert, és ez alapján a környéken egy tucat falut lehetne így nevezni. Elfogadhatóbb magyarázattal szolgál Kormos László. Szerinte a falu nevének jelentése „őskende, őskündü, a király őse”. A név Kurszán vezér apjára és az ő honfoglalás kori első szálláshelyére utal. Ezért „Kender-ős” lehetett az első kiejtése. A település történetével foglalkozó munkák szinte kivétel nélkül 1352-t említik, amikor oklevelekben feltűnik Keer vagy Kenders néven. A mai város közigazgatási területén az Árpád korban három település: Bánhalma, Zaka (Kakat) és Kér (Kenderes) falvak feküdtek. Az első kettőt egy országos jelentőségű út mellett illetve ahhoz közel alapították, így a Tiszántúlt feldúló ellenséges hadak könnyen megtalálták és elpusztították őket. A mocsaraktól és vizektől védett Kenderes kevesebbet szenvedett és folyamatosan lakott településnek számított. Aba Sámuel királyt, egyes krónikák szerint, ezen a tájon érték utol üldözői a ménfői csatavesztés után és itt, a jelenlegi város határában ölték meg.
Kenderes, mint a legtöbb magyarországi kis település, az elöregedő társadalmi jelenséggel kell, hogy szembenézzen. A helyi lakosság nagy része a nyugdíjas korosztályhoz tartozik. Az aktív réteg az agrárszektorban talál lehetőséget alkalmi, szezonális munka formájában. Az önkormányzat elindult az önellátásra történő berendezkedés útján, amely sikeressége esetén, nagy mértékben megkönnyítené a lakosság életét és munkahelyeket is teremtene.
Látnivalók:
Horthy – kastély: 1857-ig Halassy- kúriaként volt nyilvántartva. A kastély előtti körparkban található az egyetlen ilyen méretű mellszobor Horthy Miklósról. 1945 után más településen nem avattak Horthy Miklóst ábrázoló szobrot. Az itt látható alkotást 1993. szeptember 4-én, az újratemetés évében, állíttatta a Vitézi Rend. A II. Világháború után a hazánkat megszálló szovjetek itt is nagy károkat okoztak. Ebben a körparkban raktak máglyát a Horthy vagyon számukra értéktelennek ítélt tárgyaiból, amit értékesnek ítéltek azt elhurcolták. Ezért a kastélyban egyetlen eredeti bútor sincs. Később a kastélyt istállónak használták az itt állomásozó oroszok. Lovakat, birkákat és takarmányt tartottak benne.
Az épületet 1924-ben építették át a kormányzóné kérésére. Ekkor épült hozzá a felső szint, ahol a kormányzó könyvtárszobája és a gyermekek hálószobája kapott helyet illetve ekkor épültek az oszlopos tornácok és a körterasz. A kastély főbejárata fölött a családi címer nem eredeti, ezt 2000-ben az itt működő iskola fennállásának 50. évfordulóján helyezték ide. A kastélyban jelenleg néhány termet tudunk a vendégeknek megmutatni, melyekben többnyire csak fényképek láthatók, így szükséges a kastély bemutatása, hiszen információk nélkül a látogatók számára „csak egy vidéki kúria” marad.
Horthy – kripta: 1920-ban építtette a kormányzó az elhunyt családtagok számára. Mivel a családban a nők katolikusok, a férfiak pedig református vallásúak voltak, ezért a két temető határvonalára építtette. Horthy Miklós, felesége Purgly Magdolna és fiuk ifj. Horthy Miklós földi maradványait, a rendszerváltást követően, 1993. szeptember 4-én szállították Kenderesre. Akkor ez az esemény igen nagy politikai közfelháborodást keltett, mégis a temetésen kb. 70 ezer ember rótta le tiszteletét a kormányzó sírjánál. A sírbolt azóta is zarándokhelynek számít. Erről tanúskodnak a koszorúk és a szalagok melyeket nap, mint nap hoznak az ide érkező megemlékezők.