Hírek

 

Az új esztendő negyedik napján, délután egy órakor, Török Csaba, egyesületünk elnöke. megtette utolsó földi útját, az örményesi temető ravatalozójából, a számára adományozott dísz- sírhelyig. A sír befogadta, hogy ami porból vétetett, porrá legyen 

újra.

Emléke, amelyet a gyászbeszédek idéztek, a gyászoló rokonok, barátok, munkatársak, tag-társak, tisztelők és ismerősök között lebegett kicsit, majd sok kis darabra szakadt és minden kis emlékdarab keresett egy befogadó szívet, hogy Csaba emléke immár a szívekben éljen tovább.

Tudjuk, hogy akinek emléke él, az nem halhat meg. Tudjuk, hogy Török Csaba emlékét sokan és sokszor fogjuk megidézni.

Török Csaba a Szolnok melletti Rákóczifalván született 1954. május 21-én. 

Az éles eszű gyermek általános és középiskolai tanulmányaival könnyedén megbirkózott. Tudását, -mint fiatalember- felsőfokon, egy debreceni évet követően a gödöllői Agrártudományi Egyetemen teljesítette ki, ahol agrármérnöki diplomát szerzett 1977-ben.

Első munkahelyére, az örményesi Új élet Mg. T.sz.-be friss diplomáján és munkaszeretetén kívül ifjú feleségét, Kiss Erzsébetet is hozta.

Talán már akkor is sejtették, hogy életük színtere a sírig ez a fiatal kis magyar falu lesz.

Dolgoztak és megbecsülték amijük volt. Gyarapodtak, nemcsak anyagilag, de ismeretségekben, kapcsolatokban, tapasztalatokban, gazdálkodási ismeretekben, és mikorra a sorsfordító ’80-as ’90-es évek fordulója beköszöntött, a két fiú gyermekkel, Csabával és Tamással családdá lett házaspár készen állt az önálló vállalkozói létre.

Csaba ebben az időben találkozott a politikával. Sajátosan, előbb a pártpolitika igézte meg, a helyi politika csak később következett. A meggyökeresedés a politika világában azonban a helyi politikában ment végbe. ’94-től képviselő, alpolgármester és hosszasan helyettesítője a nagybeteg polgármesternek. 1998-2002között és 2006-tól haláláig polgármestere Örményes községnek. Bár függetlenként határozta meg magát, tudott volt szervezetszerű pártkötődése és aktív pártpolitizálása.

Török Csabát nemcsak megtalálták, de ő maga is kereste azokat a feladatokat, ahol az erőforrások elosztásán keresztül hatással tudott lenni a közösségi és az egyéni lét változásaira. Életének lételeme volt, hogy hasson a körülötte lévő világra, abban változásokat hozzon létre.

2012-ig igazgatósági tagja volt az örményesi Új Élet Mg. Szövetkezetnek és tagsága csak halálával szűnt meg. Ezen kívül élete során még számos szervezetben, bizottságban, gazdasági társaságban, körben és egyesületben vett részt, amelyekben ha nem is Ő volt mindig a vezető, szellemiségének nyomát mindig meg lehetett találni.

A legnagyobb civil vállalkozás amelyben részt vett, minden bizonnyal a Tisza-menti LEADER Közhasznú Egyesület létrehozása és működtetése volt. A 2007 őszén induló munkában a kezdetektől részt vett, és személye hamarosan megkerülhetetlenné vált. A 2008 májusában megtartott alakuló közgyűlés még nem Őt választja elnöknek, de a különböző „intermezzókkal” tarkított közgyűléssorozat harmadikján már véglegessé vált, hogy az Egyesület munkáját öt évig Török Csaba irányíthatja.

Török Csaba elnöksége minden részében meghatározta az Egyesület működését. Amit formálisnak gondolt azt nem működtette. Azokat a kapcsolati hálókat szerette, amelyek segítették elképzelései megvalósításában. Ha meggyőződése szerint jó ügyet szolgált, társak nélkül is ment a kijelölt úton. A LEADER Egyesület legnagyobb fejlesztését a kuncsorbai IKSZT kivitelezéssel kapcsolatos valamennyi feladatot gyakorlatilag egy személyben vette a vállára. Egyesületünk elnöke egyéniségével, elképzeléseivel, vidék és térségfejlesztésről alkotott felfogásával olyan utat jelölt meg, amelyen még sokáig fogunk haladni.

Török Csaba gondolkozásában a közösségi és a magán gyarapodás egyaránt fontos volt. Mindig határozott elképzelése volt, hogy az erőforrások hol hasznosulnak legjobban és hitte, hogy a szinergiák révén a forrás nélkül maradt helyeken is fejlődés fog beindulni.

A megemlékezés hiányos lenne, ha nem emlékeznénk meg arról, hogy Török Csaba honnan merítette az energiát sokoldalú, nehéz és fárasztó munkájához. A feltöltődés helye a család, de ezen belül is legfőképp felesége (tagtársunk) Török Csabáné, Erzsike társasága volt. Aki kicsit közelebbről ismerte a Török családot az tudta, hogy ebben a filigrán, törékenynek tűnő asszonyban mennyi energia lakozik. Nemcsak a háztartást vezette példásan, nevelte gyermekeit, foglakozott unokákkal, ellátta a gyakorta betérő vendégeket, de Ő volt Csaba gazdasági álmainak nagyrészt a gyakorlati megvalósítója. Amikor Csaba gombatermesztésre vállalkozott, Erzsike tömte vizes szalmával a zsákokat, amikor Csaba zöldségtermesztésben látta a jövőt, Erzsike vetett, kapált, szedett és hajnalban a boltokba vitte az árut… Erzsike járt a címerezők után és Erzsike itatta a borjúkat, Erzsike rakatta meg a kamiont bikákkal és Erzsike fizette ki a gazdákat. Erzsike félrerakta álmait, és hátrahagyta négy és két éves kisfiát, hogy férje hívó szavára Amerikába menjen mezőgazdasági segédmunkával pénzt keresni. Erzsike nemcsak akkor biztosított férjének kényelmet, ha az munkából megfáradva hazatért, hanem odaadóan ápolta élete utolsó pillanatáig.

A szörnyű kór, mint kíméletlen vadállat esett neki az egyébként nem betegeskedő Török Csabának. A tavaszi kezelést követően még élt a remény a felépülésre. Augusztusban még szívéhez oly közel álló fiataloknak – milyen sokszor mondta: „a mi gyerekeinknek kell lehetőséget adni”-adott megbízást az Egyesület Munkaszervezetébe, majd még üdült családja körében, de ezt követően hamarosan jött a betegség második és ma már tudjuk, végső rohama.

2012. december 24-én, amikor az emberek a Megváltó megszületésének örömünnepére készülnek, Török Csaba visszaadta lelkét Teremtőjének.

Idősebbik fiától tudom, hogy még az utolsó napokban is új tervek, feladatok foglalkoztatták.

Több mint három évtized együtt munkálkodása kötött össze bennünket, ezért bizton mondom, hogy fontos embert veszítettünk el, akinek meglátásai, magas fokú kreativitása, kiemelkedő intelligenciája, vezetői képessége és kedves modora nem pótolható.

 

Kedves Csaba! A Tisza-menti LEADER Közhasznú Egyesület elnöksége, tagsága és munkatársai megőrzik emléked.

 

Az Úr békéje legyen Veled!

 

2013. január. 6-án, 

 

Írta: Száva Sándor alelnök.