Települések, kistérségek

    

A 4-es számú főút mentén Kisújszállás és Püspökladány között, Szolnok és Debrecen között félúton található. Jász-Nagykun-Szolnok Megye legkeletibb települése, amelybe északi irányból a 3401-es (Kunmadarasi) út csatlakozik, délről pedig a 4206-os (Füzesgyarmati). A település vasúton megközelíthető, a Budapest-Záhony fővonal mentén fekszik. Magyarország ötödik legnagyobb külterülettel rendelkező települése, a Hortobágyi Nemzeti Park déli Fogadókapuja.
A város alapítói, a térség benépesítői a kunok voltak, akiket IV. Béla király telepített le a tatárjárás után. A kunok nomád életformájukat a XV. századtól feladták s megkezdődött beolvadásuk a magyarságba. A régi kiváltságokból eredő kun öntudat azonban még napjainkban is él az itt élők szívében, a kun nyelvemlékeket személynevek és földrajzi nevek, mondák és legendák ma is őrzik. A település azonban már a kunok betelepülése előtt is lakott volt. Bizonyíték erre a város határában álló kunhalmok egy része, amelyek a bronzkor idejében keletkezhettek, és amelyeket az utókor tulajdonított a kun temetkezési szokások során keletkező domboknak. A Nagykunság fővárosává fokozatosan vált, a 16. században vette át a vezető szerepet a ma már nem létező Kolbázszállástól, majd a 19. század során hivatalossá vált pozíciója a Jászkun Hármas Kerületben betöltött térségi vezető szerepével. Történelme mozgalmas, hiszen a nagykunságban letelepülő kun népesség kiváltságai a török időkig különleges szerepet biztosítottak az itt élőknek. Ez elsősorban adómentességet jelentett katonaállítási kötelezettség mellett. A terület a hódoltság időszakában szinte elnéptelenedett, az itt élő kunokat Rákóczi fejedelem rakamazi birtokán telepítette le. A török kiűzése után hazatérő és betelepülőket hamarosan újabb trauma érte, a háború költséges volta miatt a Habsburg korona eladta a jászkun területet a Német Lovagrendnek. A lakosok ragaszkodtak ősi szabadságjogaikhoz és a redemptio időszakában pénzzel megváltották szabadságukat, ennek köszönheti Karcag hatalmas külterületét, hiszen a török időkben megsemmisült környező települések földjeit is megváltották. A település mezőváros volt, de nem a szó klasszikus értelmében, sajátos településszerkezeti modellben fejlődtek, hiszen a tanyásodás óriási méreteket öltött, ahogy a városiasodás is ennek hatására fejlődött. A folyószabályozás ezt a folyamatot tovább erősítette. A településen kialakuló parasztpolgári réteg adta később a gazdaság motorját.
    A település állandó lakossága 20 788 fő, amelyből 14 éven aluli gyermek 3232 fő, a 60 év fölöttiek létszáma 4456 fő. 17 291 fő töltötte be a 18. életévét, ebből 60 év alatti lakos 12 835 fő.
Városunk egészségügyi, oktatási, kulturális, kereskedelmi és pénzügyi központ, 2013. január elsejétől járási székhelyként működik.
Látnivalók:
    A domináns református vallás műemléktemploma mellett gyönyörű római katolikus, görög-keleti templomokkal és egy zsinagógával is büszkélkedhet a város. A Györffy István Nagykun Múzeum állandó kiállítása és városszerte megtalálható kiállítóhelyei közül a Karcagi Szélmalmot említhetjük különlegességként. Györfi Sándor Munkácsy- és Mednyánszky díjas Érdemes szobrászművész alkotásai szépen illeszkednek a városképbe, a rendezett parkokba.
 

Ez a honlap cookie-kat használ. A cookie-k elfogadásával kényelmesebbé teheti a böngészést. A honlap további használatával hozzájárulását adja a cookie-k használatához.