Tiszaigar az Alföld közepén Jász-Nagykun-Szolnok megyében, Tiszafüredtől délre, 10 kilométernyire fekszik. A település közúton a Tiszafüred-Fegyvernek közötti 34-es főúton érhető el.
Tiszaigar Árpád-kori település, mely egykor a Tomaj nemzetség Abádi ágának ősi birtoka volt. A település nevét 1325-ben Csanád egri püspök által kiállított bizonyságlevél említette először. Igar egykor Szabolcs vármegyéhez tartozott, a 15. században azonban Heves vármegyéhez csatolták, de Mátyás király 1455-ben a falut visszahelyezte Szabolcs vármegyébe. Dobó István 1548 évi leírása, valamint az 1552 évi adóösszeírás szerint a falu már Heves vármegye községei között szerepelt és azon helységek közé tartozott, amelyeket a török hódoltság következtében csatoltak Heves vármegyéhez. A 20. század elején Heves vármegye Tiszafüredi járásához tartozott. Az évszázadok során a Bajoni, Széky, Darvas majd ismét a Széky család birtoka volt.
1910-ben 1481 lakosából 1478 magyar volt, ebből 414 római katolikus, 1003 református, 61 izraelita volt.
A Tiszaigaron élő lakosság száma a legutolsó adatok alapján 891 fő. A községben élő emberek legnagyobb része dolgozik, közülük nagyon sokan közfoglalkoztatottként a helyi önkormányzatnál, vagy a községben működő két mezőgazdasági kft.-nél. A foglalkoztatást helyettesítő támogatásban részesülők száma mostanra jelentősen lecsökkent.
A községben két mezőgazdasági kft. működik, melyek főképpen szürke-marha tenyésztéssel, gabonatermesztéssel illetve tejhasznú szarvasmarha tenyésztéssel, gabonatermesztéssel foglalkoznak.
Egyre fontosabbá válik a településen az idegenforgalom, amelynek egyik jele, hogy falusi vendégházak kerültek kialakításra a kirándulók elszállásolására. A közelben helyezkedik el a Hortobágyi Nemzeti Park, ahol számos pusztai programmal, csikós bemutatóval és őshonos állatokkal, növényekkel találkozhat az idelátogató.
Látnivalók:
A helyi nevezetességek közül legkiemelkedőbb a Széky Péter nagybirtokos által 1867-ben alapított Tiszaigari Arborétum, amely 31 hektáron több száz féle fafajtával várja a látogatókat. 1867-ben Széky Péter egy 2 hektáros sétakert létesítésével vetette meg, melyet a vidék őshonos fáival telepítette be. A későbbiek során az alapító leszármazottai vették gondjukba a sétakertet, s a fejlesztések eredményeként 1920 táján már mintegy 270-280 féle fa és cserje díszlett az arborétumban. A második világháborút követően leromlott gyűjteményt 1958-tól kezdték fokozatosan védetté nyilvánítani, melyet az 1980 –as évektől egyre erőteljesebb védelem illette meg. Jelenleg mintegy 370-380 féle különleges fát és cserjét számláltak össze. Az arborétum szomszédságában több száz éves kocsányos tölgy és vadkörtefák találhatók, amelyek a hajdani erdők maradványaként emlékeztetnek a múltra.
Református templom
A késő barokk templomot Trásy János építtette 1785 és 1786 között.
Katolikus templom
Nepomuki Szent János tiszteletére felszentelt templom 1782 és 1785 között épült barokk stílusban. A templomot Trásy Imre  közbirtokos építette.
I.    világháborús emlékmű
Tiszaigaron a Református templomkertben (5361 Tiszaigar, Petőfi út 21.) található. „A Nagy Háborúban” elesett tiszaigari katonák emlékére emelt mementóra utóbb a második világégés helyi áldozatai nevét is feltüntették.
A látnivalók közül említésre méltó még többek között a falu két végpontjában található szalmabábuk, mely minden évben más-más témát örökítenek meg (pl. Angry-birds figurák, Verdák c. mese hősei)